Tavaly ősz egyik legnagyobb meglepetése a Keijo volt, amit mindenki baromságnak tippelt a premissza alapján, és a szezon botránysorozata helyett az egyik legjobb light szórakozása lett. Tegyük hozzá, a címben már két csúsztatás is van: az egyik, hogy nem Keijo! az anime címe, hanem Keijo!!!!!!!!, és igen, az hat darab felkiáltójel, vagyis több !!! van a címben, mint tényleges betű.

A másik pedig a mellel harcolás. Mert nem csak mellel, hanem seggel is csépelik egymást a lányok a Keijóban. Felfoghatatlan, hogy a jó életbe csinálták meg a készítők, hogy egy ennyire debil és átlátszó indításból a Keijo!!!!!!!! nem hogy nem szar, hanem megdöbbentően fasza.

A többit a tovább mögé rakom, ahogy esik, úgy moshi moshi.

Nehéz elhinni, de a Keijo nagyon jó. Sokkolóan. Pedig az első részben a tipikus sport-anime kezdést nyomja le a torkunkon: megérkezik a fiatal főhős X sportakadémiára, és ő akar lenni a legjobb, aki csak volt X sportban.

Ásít. Nem hogy animében, szerintem minden létező könyvben, képregényben, filmben előtték már ezt kétszer, ha nem hatszor. Aztán vázolja a sorozat, hogy mi a pöcsöm az a Keijo, neked meg kerekedik a szemed a döbbenettől.

A Keijo kérem egy küzdősport, amit csak nők játszhatnak. Eddig megvagyunk? Egy medencében, vízen lebegő platformokon megy a nagy harc, mindenki fürdőruhában... és nem használhatod kontaktra se a kezed, se a lábad.

Csak mellel és seggel lehet hozzányúlni a másikhoz.

Ha most épp tikkelő fejjel próbálod ezt feldolgozni, azt kell mondjam, nem vagy egyedül: kábé mindenki pontosan ugyanígy reagál, mikor felvázolják neki a Keijo lényegét. Mi a franc ez a baromság? Majd kibukik belőlük a kérdés:

Hogy a náthás pöcsbe lesz ebből sorozat? Sőt, élvezhető cucc?

Nos... nem könnyű megmondani. Egyrészt a Keijo pofátlanul tisztában van vele, hogy mennyire degenerált baromság az alapvetése az egész animének, és erre durván rájátszik. Mikor az egyik szereplő lecsap valakire a "Vákum-seggágyú" harcmozdulattal, és ezt külön kiemelik kilométeres betűkkel egy kimerevített pillanatképen, miközben ordít a zene és bedarál a hangeffekt, nem tudsz nem felröhögni.

Mikor az egyik karakter valami elbaszott nagy répákat próbál csak a seggét használva kirántani a termőföldből egy edzőtáborban, és ezt van pofájuk komoly, fizikával némiképp alátámaszott magyarázattal eladni neked, nem tudsz nem felröhögni.

Mikor az egyik karakter 1v3 lehozza a kört a cici-hipnózissal, akkor nem tudsz nem felröhögni. A Keijo pofátlanul szórakoztató, és ezt senki nem veheti el tőle.

És a legborzasztóbb, hogy a karakterek kifejezetten jól vannak megírva. Sőt, a párbeszédek is. Sőt, a részek mögé bepakolt történetek is. Van persze minden klisé az anime-comebacktől az élsportoló lányával csakazértis elégedetlen apáig bezárólag, viszont egyszerűen zseniális a harmónia, amivel tálalnak mindent.

A Keijo nem veszi túl komolyan magát, nem erőlteti a történetet ott, ahol nem kell, de mégis letesz eléd annyi érzelmi alapozást minden egyes karakternél, minden egyes epizódnál, és minden egyes harcnál, hogy úgy érzed, ennek igenis tétje van, és izgulsz.

Pedig belegondolni is rossz, mennyire könnyen el lehetett volna rontani a Keijot: de tényleg, itt fiatal lányok harcolnak a víz tetején, csak mellel és seggel. Az egész lehetett volna egy ostoba, csak picsamutogatásra kihegyezett baromság, oszt csók.

Ennek fényében komoly biccentés jár a készítők felé látva, hogy a Keijo!!!!!!!! mennyivel több, élvezhetőbb, és minőségibb szórakozás lett ennél.

Érdekes, hogy amitől leginkább féltem, mikor leültem kipróbálni a Keijot - nevesítve, hogy anime valagakat fogok látni totálplánban 20 percen át, és az egész kínos lesz, mint a kurvaélet - sehol nem jött be. Engem lepett meg a legjobban. Egyrészt nagyságrendekkel kevésbé van telipakolva anime valaggal a sorozat, mint amit hittem (mint amitől féltem?), másrészt annyira szórakoztató az egész, és annyira pörög, hogy időd sincs belepirulni abba, hogy az egyik szereplőt épp egy G kosárral vágták szájon de úgy, hogy a padlón nyekkent a feje.

Meg voltam győződve arról is, hogy ez női szemmel lehet tiszta vállalhatatlan és már-már sértő alkotás, amíg véletlenül rá nem szoktattam egy női ismerősöm: felvázoltam neki a sorozatot - kiröhögött, mint a franc, nyilván, hogy ez mekkora baromság. Majd két nap múlva írt, hogy az van, hogy megnézte az első részt kíváncsiságból, majd még tizenegyet, és akkor hogy mikor is lesz ebből második évad, mert ez baromi jó volt.

Tök furcsa, de a seggel és mellel dragonbólozó animében a karaktereknek van súlya, mindenkinek vannak álmai, rendes háttértörténete, és nem csak azért léteznek, hogy XY férfi főszereplő háremében pirulgasssanak, mikor épp úgy van, és azon belül is csak annyit szeretnének, hogy XY férfi boldog legyen, és vagy vegye őket észre. A női szereplőknek pont ebben a sorozatban van rendes súlya, önértékelése, önbizalma. Beszarás.

Sőt, mellesleg alig van férfi szereplő az egész Keijóban, kábé pár riporter tűnik fel, bírók, és az egyik szereplő szülei részéről az apa. És ennyi. Nem mondanám, hogy bármilyen formában is hiányzik amúgy a jelenlét belőle.

Zene, animáció, koreográfiák

Igazából minden téren csak elismerően tudok nyilatkozni. A zene egészen meglepően fasza mindenhol, sőt, a mindenféle csöcs és segg támadás kombók hangeffektjei is teljesen toppon vannak. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer belegondolok hogy milyen hangja lehet egy vákum-seggágyú nevű karate mozdulatnak, de ha belegondolta volna, pont ilyennek képzeltem volna.

A harcok jól össze vannak rakva, szépen van animálva minden, izgalmasra van szkriptelve minden fight, jópofák a Keijo edzések is, és igazából a már kiemelt mell és segg special move-ok egyszerűen mindent visznek, mikor a kimerevített képernyőn valakit arccal csapnak bele a padlóba, miközben felvillan egy rakás japán szöveg és mellette a SEGG-GUILOTINE felirat, az egyszerűen zseniális, de ki lehetne emelni a hármas seggcsapást, vagy a fúró-mellet is. Tényleg. Elmebeteg az összes, és nem tudsz nem teli tüdőből röhögni rajta. Meg a Keijo edzések, te jó ég. Nem is tudom mit emeljek ki, a seggröplabdától kezdve a vállalhataltan súlyokig, volt minden. Könnyezve röhögtem.

Verdikt

A Keijo!!!!!!!! a tavalyi szezon egyik legnagyobb meglepetése minden szempontból - az anime, amitől a semminél is kevesebbet vártunk, és mégis lehozta a csillagokat az égről. Csak ajánlani tudom kipróbálásra, szinte garantált, hogy imádni fogod, és belefutsz a Keijo-dilemmába:

"Nagyon tetszik a Keijo, de nem tetszik, hogy tetszik a Keijo."

Mert hát igen, kicsit Harcosok Klubja a dolog. Soha, senkinek nem fogsz tudni beszélni róla, hogy mennyire zseniális és szórakoztató a cucc. Ez van. Viszont amit megnézi valaki, azonnal be fogja szippantani a sorozat. Garantálom. Ha számosítani kéne, erős 8/10, inkább a kilenc felé tendál, de nem merem ráadni.

Best Girl

Ja és persze a lényeg, hát be kell lőni, hogy ki a best girl a sorozatban, mit is képzelek. Szóval az van, hogy bár a főszereplő zseniális és imádtam úgy, ahogy volt, de attól még messze nem ő a best girl. A sorozat koronázatlan királynője ugyanis nem lehet más, csakis Sayaka Miyata, a lány, aki lapos, mint a lángos hátulról, de a feneke sebessége szinte áthágja a fizika törvényeit. Álljon is itt valami fight scene kép róla zárásnak.